Mohl Antal (1836-1916)

Ősei Németországból elvándorolt tímár mesterek, akik 1760 táján Nyéken, Sopron mellett telepedtek le. Innét ágaztak szét Szentmártonba, Lövőre, Csepregre, 1835-ben pedig Kapuvárra. Itt született 1836. április 10-én Antal, szülei negyedik gyermekeként. Gyermekkorát a rábaparti szülői házban töltötte, a bőrgyár mellett, ahol a tímár céhek ősi szabályai szerint éltek. A család együtt étkezett a tímárlegényekkel, még akkor is, amikor vendégek érkeztek. Ennek köszönhetően még öreg korában sem esett nehezére a közösségi szellem, jól tudott alkalmazkodni másokhoz. Győri kanonok korában szívesen látta vendégül barátait, volt tanítványait ugyanúgy, mint a város vezetőit, vagy éppen a tudományos élet képviselőit.

Nagy hatással volt a család vallási életére, valamint magyarságtudatának kialakítására a tudós és szentéletű Jáky Ferenc osli plébános, aki gyakorta be-benézett a kapuvári tímárházba. Ő ismertette meg a különböző jámbor társaságokkal, így nem meglepő, hogy Mohl Antal győri plébános korában is mindenütt támogatta és segítette ezeket. Jáky hatására ő is magyar nyelven végzi irodalmi tevékenységét, még a Bach-korszak nehéz éveiben is és mesteréhez hasonlóan mindig magyar zsinóros kabátban járt.

A tehetséges fiú 1844-ben Sopronba került a bencések gimnáziumába. A gimnázium után a győri egyházmegye kispapja lett. Tanulmányait a bécsi Pázmáneumban folytatta és ott is fejezte be: 1856-ban, húszéves korában. 1857. augusztus 31-én pappá szentelték: első szentmiséjét a második kőtemplomban mutatta be Kapuváron.

A tehetséges fiatal pap munkáját a Győri Papnevelő Intézetben kezdte, mint lelki igazgató, majd tanár, huszonnyolc éven keresztül. Itt meleg szívével, nagy tudásával mély ragaszkodást váltott ki tanítványaiban, sokakban ez egy egész életen keresztül megmaradt iránta. Így a kispapok nemzeti érzületének kialakításában jelentős része volt. Ennek egyik jele az is, hogy Győrött is, mint más püspöki szemináriumokban megalakult a magyar irodalmi iskola. A kisszemináriumban ennek alakítása és első irányítása nevéhez fűződik (Kis Jézus Egylet, 1860).

1883-ban a Győri Székesegyház kanonokja lett, majd három év múlva egész meglepetésszerűen a városatyák (Győr város elöljárói) plébánosnak választották. Most mint tanárnak meg kellett mutatnia, hogyan kell az elméletet a gyakorlatba átültetni. Irodalmi, szónoki tehetségét, német nyelvtudását, kedves, jó modorát, átgondolt tetteit itt a fejlődő Győr város és egyháza javára tudta kamatoztatni. Tette ezt húsz éven keresztül, nagy munkabírásával, józan, mértéktartó életvitelével. Győrött alapította a Szent Vince Egyesületet, mely az ő idejében évenként kb. nyolcezer koronát fordított közjótékonyság céljaira. Elnöke volt a Szent Erzsébet Egyesületnek, úgyszintén a Szent László Társulatnak. Pártfogásba vette a belvárosi fiúiskolát, gondoskodása révén a belvárosi elemi leányiskola korszakalkotó változáson ment keresztül (1890).

Mint esperes, életbe léptette a tantestületi (Tanító Széki) üléseket. Ezen az idősebb tanítók a fialatokkal kicserélhették tapasztalataikat.

Sokat foglalkoztatta a győri fiúárvák ügye. Míg elődje (Winterl Antal) leány-árvaházat szervezett, ő Bordács Antal gazdag győri polgár és társainak segítségével városi árvaházat alapított és a két intézetet közös vezetés alá helyezte.

Jó nevű egyházi szónok, templomokban, búcsúkon, ünnepi alkalmakkor a városi ünnepségek megtartására sokszor kérték fel. Beszédeiben mindig benne volt a részletes és megbízható történelmi háttér. Ezt azért is tudta tenni, mert foglalkoztatta a történelmi múlt. 1913-ban Győr eleste és visszavétele című munkája jelent meg. Természetesen vallási témájú könyveket is nagy számban írt. Nagyon sok cikket publikált a különböző folyóiratokban, főleg a győri Borromeusban, melynek fő munkatársa lett.

Úgy látszik, hogy Mohl família magában hordja az írói vénát. Unokaöccse Mohl Bódog pontosan vezetett naplójával Kapuvár krónikása. Mohl Adolf kanonok, a Szent István Társulat rend tagja pedig a győri egyházmegye ismert történésze, múltjának kutatója.

Mint lelkipásztor mindent megtett Jézus Szíve tiszteletének terjesztéséért. Több könyvet is írt ezen céllal. Lukácsy Lajos gartai szobrászművésszel elkészíttetett egy monumentális Jézus Szíve szobrot, ez később a síremléke lett. Ez a szobor a kapuvári temető egyik szép emlékműve, a bejáratánál áll.

Elöljárói értékelték munkásságát, magas kitüntetéseket kapott, de ezek nem életvitelét nem változtatták meg.
Aránylag fiatalon kanonok.
1886-ban címzetes apát,
1902-ben szerbiai címzetes püspök,
1905-ben pedig a Győri Székeskáptalan nagyprépostja, vezetője.

Magas jövedelméből a rászorulókon gyakran segített. Szinte fel sem lehet sorolni a különböző alapítványokat amiket létrehozott. Természetesen ezekből az adományokból bőven jutott szülőfalujának, Kapuvárnak is (iskola, templomépítés, Kapuvári Jótékony Nőegylet, apácazárda).

Különösen a győri fiúárvaházra volt nagy gondja, négyezer koronával segítette az intézményt.

Alapítványt hozott létre a kapuvári felekezeti iskola javára, ennek vezetését az iskolaszékre bízta. Úgyszintén a szegény tanulók tanszerének beszerzésére. 1916-ban a Győri Székeskáptalannál a "Dr. Mohl Antal-féle" családi ösztöndíj alapítvány javára tízezer koronát tett letétbe.

Végrendeletében két szép művészi miseruháját a kapuvári templomnak ajándékozta, úgyszintén az ezüstmiséjére (1882) kapott kelyhet. Mindezeket a kapuvári plébánia kincstára őrzi.

1916. december 28-án a győri kanonoki házában halt meg. Végrendelete értelmében holttestét üveg koporsóba helyezték és minden pompa nélkül szállították Kapuvárra és ott helyezték el az anyaföldbe, közel ősei sírhelyéhez. Síremlékén aranyozott betűkkel a biblia szavai olvashatók:

"Kedves volt Istennél és embereknél, emlékezete áldásban legyen."

Zsebedics József